Van az ölelés…
Az ölelés, ami közvetít.
Közvetíti a szerelmet, a benned élő érzéseket.
Átadja a másiknak, és benne kapod meg az Ő érzéseit.
De lehet, hogy nem ölelhetsz.
Hogy az ölelésre várnod kell.
Hogy az érzéseidet magadban kell őrizned.
És ekkor már nem csak az érzéseidet őrzöd.
Mert bárhol jársz, bármit látsz, ami szép,
ami megérint, magadban gyűjtöd. Neki.
Hogy egy napon megoszthasd Vele.
Mindent, amit látsz, amit hallasz, ami szépíti az életet.
Mindent megőrzöl a szívedben.
De mindezt elmondani, leírni, elmondani nem tudod.
A szavak elkopnak, talán már nem is emlékszel mondatokra, eseményekre.
Ám minden, amit Neki szánsz, átalakul egy érzéssé.
Amit átadni csak egy módon lehet...
Egy ölelésben...
Egy ölelő érzésben...
És ebben az ölelésben évek, évtizedek kelnek életre.
Abban a pillanatban.
Van ilyen ölelés."
(Csitáry-Hock Tamás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése